Ott fenn azon hegytetőn
keresztre feszült az élet,
átszegezett testrészekről
vért mosott az esőpermet.

Fájdalmas Anyai szívet
gyötörte nagy fájdalom,
Isten Fiát pusztította el
egy nagyvilági hatalom.

Zengett ég rengett Föld
félelemmé torzult arcok,
mi vár rátok emberiség
mily gyötrelmes sorsok.

Sziklasír ó magába fogta
ernyedt testét Krisztusnak,
akkor még senki sem tudta
mily sorsa vár a holnapnak.

Ájulásba esett át a nappal
gyászt hagyott az éjszaka,
ijedt őrök futva menekültek
tátongott a sziklasír fala.

Golgota jelkép maradt
Isten Fiát zárta magába,
tanait több ezer éve már
hirdeti szerte a világba.

Varga István Barcs 2017 04 14