Nevem Eszterke, itt állok a réten,
Üveggyöngy lapul két kezecskémben.
A napfényben oly villámlón csillognak,
Ragyognak arcomra, simogatnak.
 
A szél ott lapul a fűzfabokorban,
Fent a felhők épp megálltak sorban.
A falevelek még meg sem rezzennek,
Pedig ágain madarak ülnek.
 
Villanó gyöngyszemek azt súgják,  kérjek,
Kívánságaim majd teljesülnek.
Napocska kérlek te mindig simogass,
Virágot vinnék anyunak sokat.
 
Szél ne rontsd el a háztetőnket kérlek,
Fáktól árnyékot, gyümölcsöt kérek.
Madarak ti szépen csicseregjetek,
Felhők hozzatok esőcseppeket.
 
Mese is, de mégis a valóságom,
Ha teljesül minden kívánságom.
Szeretnek engem, ezért vagyok boldog,
Viszem anyunak a virágcsokrot.
 
Írta:Bíró Antalné
2018.02.04.