575575

Már minden reggel ködtakarót rugdos le
a kapaszkodó, téli napsugár.
Zavart avarban bújkál egy tévedt bogár.

Nehezen veszem a levegőt, lépcsőket,
s velük nevetek.  Úgy is legyőzöm,
a meredeket, mert még az árnyékomig

el kell, hogy jutnom. Avangard gondolatok:
festegetek már, s nevető arcok
gúnyt szülnek, és nem tudják hová tegyenek,

messziről néznek. Kutatott utat vacogok
kevert színekkel. Múlásban élek,
de élek. Néha torzul a világ tükre.

s benne lidérces, a hazugság eszméje.
Mindig van tömeg, a megtévesztett.
Ők még nem tudják, nyirkos a reggeli szél.

Remélem szép lesz a tavasz, a sok virág.
Írni, festeni, szeretnék sokat.
S hallgatni új zenét halk hegedűs holdat

Nagy betegen is látom, legszebb virágok
kertedben, nyílnak. Szépségeikben
tavaszt várják nappal is, s éjjeleken át.