Mi felöltöztetjük szívünket,
Ünnepeljük adventi ünnepet,
Jézus születése örömünnep.

Nagynak és kis gyermeknek 
Fenn az égen ragyogott a fény,
Jézus megszületését hirdetvén,
S mutatta a szegényeknek,
s királyoknak is az utat,
Jászolban megtalálják Megváltójukat.

Azóta is öltöztetjük szeretettel szívünket,
Így emlékezve Jézus születésének ünnepére.
Didergő hidegben, viskóban s meleg palotában
Eljön, s elhozza a szeretetet közénk,
Bízva hitünkben, s nem vesztjük el a reményt.

S most is közeleg Karácsony ünnepe,
Gondoljunk a fázó, éhező emberekre.
Vezessen hozzájuk Jézus életének története,
Ki Megváltóként jött, jutott neki kínszenvedése.

Miért van e reményt vesztett szenvedés,
Miért jut a szegénynek éhség, nélkülözés?
E vad rohanásban ajándékot vásárolunk,
Fényárban úszunk, de a szenvedőkre nem gondolunk? 

Vigyázzunk a szeretet ritka kincsére!
Vigyázzunk a békére, hitünkre,
Hisz a Megváltó eljött közénk,
S vállalta sorsát értünk, emberekért.

Gyújtom gyertyáim az adventi koszorúban,
Hittel, szeretettel, reménnyel, békével.
S remény, mely nem alszik ki szívemben,
Remény, hogy egymásra talál békében az emberiség…
S háborúval nem pusztítja el önmagát.

Mosonmagyaróvár, 2018. december 12.