A szerelemtől olvadni látszik az idő,
A szerelemtől csak egy röpke pillanat,
Míg szerelmes a szív, nem nyugszik ő,
Mert a láng benne egyre-egyre csap.

A szerelemtől fuldokolni vágyunk,
A szerelemtől a vágy megéget,
S vállalunk ezer kínt is magunk,
Ha szeretni tudsz, hát vérezz!

A szerelemtől elvakultan nézünk,
A szerelemtől alig látunk már,
Forr a vérünk és elégünk,
Tűzbe, lázba küld a vágy. 

A szerelemtől nincs szebb a világon,
A szerelemtől nincs, mi édesebb,
Legyünk bár saját magunk rabok,
Szabadulni a vágytól nem lehet.

A szerelemtől alig vannak szavak,
A szerelemtől megnémul a száj,
Csak a csók kell, ami altat,
S ami a karokba zár.

A szerelemtől felpezsdül az élet,
A szerelemtől minden oly csodás,
De amilyen hamar hozzánk elérhet,
Olyan gyorsan tova is száll.

A szerelemtől újra megszületünk,
A szerelemtől meg is halhatunk,
Mert vagy a boldogság marad meg nékünk,
Vagy bánatunkba belepusztulunk.

A szerelemtől repülünk az égig,
A szerelemtől a pokolban is járunk,
Midőn a kedvesünk megérint,
Azt sem tudjuk olykor, hol is vagyunk.

A szerelemtől sok szív meghasad,
A szerelemtől a lélek elvész,
Ha szeretünk is, vegyük azt komolyan,
S ne vegyük úgy, mint egy játék.

Szeressünk igazán, teljes szerelemmel,
A szerelemnek legfelsőbb fokával,
Vagy még azon túl is, jobban, ezerszer,
De ne játsszunk a szóval... "Szeretlek"!