Néma csend ült városomra, hull az eső könnye.
Még a szellő sem mozgatja az ágat.
Minden lakója tudja, ez gyásznap.
Még a madár is hallgat.
Emlékezünk ötvenhat gyászára,
Mikor ártatlan, vidám csapat vonult
Sorban, zászlókkal, s egymásra vigyázva.
Csak egy csillaghullásra várva.
De a csillaghullás elmaradt!
Helyette sortűz, golyószóró rengette a falakat!
Süvített a golyó, idősek, fiatalok,
Gyermekek hulltak sorban.
Diadalt aratott a halál a városban.
Mentő s szirénaszó rázta meg a napot,
A bűnös eltűnt, aki sortüzet irányított.
Csend, zokogás, jajszó, nem lehet feledni!
A hősökre e napon mindig kell emlékezni!
Csend és némaság,
hullnak a könnyek.
Áldozatok lettek igaz,
magyar, ártatlan emberek.
Gyásznap van ma az országban,
A forradalom hőseit gyászoljuk.
Értük könnyünk hull,
S imánkat mondjuk.
Mosonmagyaróvár. 2024. október 23.
TM
