Amikor átvágtam a város piacán
az éjben, a gyávábbik énem szólt hozzám.
Lehajtottam fejem, és fülem befogtam,
de csak suttogott hozzám lidérces, vén múzsám.

„Mit hősködsz barátom a bosszúdra várva,
 fojtanád világod egy vizes kanálba,
a lelked gyáván is makulátlan tiszta,
ne véred, de tintád töltsd kalamárisba,
a humánum, emberség karon jár veled,
eddig is kitártad érzékeny lelkedet,
ne fordítsd el fejed sorsod ablakától,
ha jön, elér szilánk, gyilkos golyózápor,
kegydíjat kapsz csak, a keserűség nyálát
nyeled , már tiéd e megszolgált szolgaság,
itasson át szkepszised zsibbasztó mérge,
véres  verítékkel megdolgoztál érte,
a fanatizmus nem boldogít, nem vigasz,
ha nem is vagy bátor, amit leírsz, igaz,
ne vergődj a pártok rozsdás ketrecében,
a bálványok előtt ne másszál te térden,
mert rinocérosz bőrt nem adott az Isten,
tigriskarmod, elefántagyarad nincsen,,
fegyvertelen vagy, a béke legyen veled,
egyetlen fegyvered tompuló szellemed,
nem változtathatsz a világodnak sorsán,
műfogsorral harap az öreg oroszlán,
a fontról dezertál, ki korábban merész
volt, szava uszító az érve most csenevész,
tábori lelkész szava szeméttörmelék ,
a  nagy hősöknek mind elfelejtik nevét,
nem vagy te Achillesz, sem vakmerő Hektor,
 kontrollra vár a tanult gyógyász, doktor,
ne légy mártírja, vitéze a vakhitnek,
nemsokára  szobádból lábbal kivisznek,
csak ember vagy,és  maradj ura a magánynak,
elmúlt  a tegnapod, éld túl hát a mádat,
lúdtollal csipkedjed a zsarnokok testét,
lelkét, áltatva magad, nagyok így tették,
talán kevesen, vagy senki sem hiszi el,     
a gyávasághoz érő és bátorság kell. „

Fogytán a Holdam, a gondolat zsibvásár
véget ért, múzsám a köd, a sivár határ,
hangosan jeleznek tarajos kakasok,
gyáván is megértem egy bátrabb holnapot.

2019. 06. 06.