A helyet a gyerek választja ki, mindegy hány éves. 5-6 asztalhoz is odarohan, kirángatja a székeket, összegyűri a terítőt, kiborítja a sót, de végül talál egy neki megfelelőt, és közli a szülőkkel, hogy leülhetnek. Ők boldogan körülnéznek, hogy milyen okos eszemadta gyerekük van, és letelepednek mellé. Ekkor a gyerek felugrik, átül egy másik asztalhoz, és ordítva közli, hogy mégis az lesz a jobb. A szülők követik, na, tényleg jó lesz. Elkezdik kérdezgetni isteni utódjukat, hogy mit enne, mit inna? Mivel fogalmuk sincs, hogy mi van, felkerekednek, és a pulthoz vonulnak. Apuka ölbe veszi teremtményét, és mutogatja neki a jobbnál jobb falatokat. A gyerek a fejét rázza mindenre. Szendvicset nem akar, salátát nem akar, fánkot nem akar, kakaós csigát és többi társait sem akarja, a pizzára bólint nagy kegyesen.

Na, ekkor jön a milyenség variációja. Kolbászos, szalámis, zöldséges, gombás, tenger gyümölcsei, ananászos, csirkés…… , de sajnos egyik sem az ő étvágyát hivatott meghozni. Ekkor apuka begorombul, és rendel 3 db szalámisat, amúgy is otthon is azt szereti a cukorfalat édibédi. Mellé 2 kávé és egy kóla, amire nagy vidáman bólogat a szenzációs gyermek.

Letelepszenek az asztalhoz újfent, várják a pincért. 10 másodpercig a gyerek is nyugodtan ül, aztán benéz az asztal alá, aztán a terítő alá, aztán a só és borstartó alá. Apuka és anyuka legeslegfontosabb ügyeiket intézik teljesen belemerülve a tapogatós telefonjaikba. Az édes gyermek kipróbálja a sótartót. Igen, kijön belőle a só, de jó!! Aztán a borstartót is, és a terítőn egy aranyos kis kevert kupacot épít belőle a kis tehetség. Mivel kicsinek találja, még önt hozzá mindegyikből, és hogy szép is legyen, fogpiszkálóval körbe is tűzködi. Öt másodpercig gyönyörködik művében, majd édes kis kezecskéjével szétrombolja műalkotását. Sajnos, 10 percet várni kell a pizzára, és ebből még csak 5 telt el, más elfoglaltság után néz. A kóláját megkapta, hamar felét le is hörpintette a drága kincs, és most töri a kis fejecskéjét, hogy mit csináljon a másik felével. Észben nem szenved hiányt, tehát hamar kiötli, hogy a középen lévő virágváza sok mindenre alkalmas virág nélkül. Hanyag eleganciával a háta mögé dobja a fölösleges rózsákat, a vizet elegyíti az asztalon a sóval és a borssal. Ekkor egy pillanatra csodálkozás ébred gyönyörű szemeiben, mert a só olvadása érdekes kémiai jelenség egy leendő doktorandusz, professzor zseninek. De ez is elmúlik egyszer, a só elolvad, a bors beépül az asztalterítőbe. Ekkor a maradék kóláját beleönti a vázába, és egy jót kortyol belőle. Meglepően veszi tudomásul, hogy ebből sokkal jobb inni, és egy határozott mozdulattal a többit a nyakába önti. Meglepődik, hüppög, majd irtózatos ordításba kezd. Eltompult szülei egy pillanatig bambán néznek rá, majd felocsúdva a kábulatból, azonnal körbenézegetnek villámló szemmel, hogy ki, vagy mi bántotta az ő csendes, szófogadó gyereküket. Mivel közel s távol senki emberfia, elkezdik keresni a baj forrását. Anyuka tapogatja ordító gyerekét, apuka meg toporog körülöttük. (Itt azért megjegyzem, hogy a pincérek elfordulva röhögnek.) 

Ekkor megérkezik a pizza, a pincér rezzenéstelen arccal rakja le őket az asztalra. A gyerek abbahagyja az ordítást, belemarkol a pizzába, ami természetesen forró, így újabb bömbölés következik. De legalább már van, kit szidni. Anyuka és apuka kikéri magának, hogy ilyen forró ételt tegyenek az ő csemetéjük elé. Gyerek ölbe, apuka elviszi a mosdóba, anyuka szeme villámokat szór a személyzet felé. Apuka visszajön hüppögő gyöngyömböngyömmel, és kezdődik a mit ennél még édes-drága kincsünk? Édes, drága kincsük ekkor kijelenti most már határozottan, hogy ő csokifagyit kér. 3 perc, megkapja és boldog telihold képpel nyalogatja a kanálról a fagyiját. Anyuka és apuka üdvözült képpel néznek, egymásra mosolyognak, bólogatnak, dühösen még egyszer végigmérik a személyzetet, majd újra belemerülnek telefonjaikba. 1 harapás, 1 telefon. A csillagvirág gyermek pedig kanalaz, egyet a szájába, egyet a nyakába, de legalább boldog. ¾ óra boldogság után a fagyis kehely és a kanál rövid röppályával anyuka ölében landol. Ekkor apuka odainti a pincért, kéri a számlát, fizet, majd a kólától és fagyitól ragacsos kis csemetével távoznak. Bal kezükben telefon, jobbal pedig rángatják kifelé a kis gyönyörűséget. A pizzájuk, amiből 2-t haraptak, az asztalon maradt. De sebaj, már jön is a pincér, leszedi, új, tiszta terítőt és feltöltött fűszertartókat hoz az asztalra. Várja a következő kedves vendégeket.