Nem kergetőztek velem angyalok,
nem ringattak faragott bölcsőben,
de amit egy kisgyerek kaphatott,
enyém lett nagyanyám ölében.

Énekelt velem az esőben,
megcsodáltuk együtt a szivárványt,
sársüteményemet megdicsérte,
ragasztott velem papírsárkányt.

Gombát szedtünk a vizes réten,
csipkebokor karmolta kezünket,
hársfateát kortyolgattunk télen,
jégvirágba írtuk nevünket.

Kerestük a befagyott pocsolyát,
fogta kezem míg elindultam,
cipőmre rakott korcsolyán,
és bokámon járni megtanultam.

Ketten olvastuk az esti meséket,
stoppoltuk a kilyukadt zoknit,
megetettük az apró csirkéket,
haját engedte fésülni, fonni.

Együtt nyírtuk meg nyáron a kutyát,
magoztuk a sárgabarackot,
kapáltuk nagyapám sírját,
és a mennydörgést hallgattuk.

Elkísért, és vezetett utamon,
lépteimen mindig igazított,
hogy miből adott még, kutatom,
mert oly sok mindenre megtanított.

Nem kergetőztek velem angyalok,
nem ringattak faragott bölcsőben,
gazdag szülők gyermeke sem vagyok,
de minden enyém lett nagyanyám ölében.