Színes foltos lombszőnyegét,
terítette mint köpönyegét,
mesél az ősz tündérmesét,
megszülte leánygyermekét.

Anna lett a kislány neve,
pincékben most forr hegynek leve,
szerte szórta boldogságát,
köszöntötte mérleg havát.

Mosolygósan köszönt rátok,
kik először kézben tartjátok,
édes kicsi ember palánta,
két embernek csodás virága.

Csak a jóban legyen része,
Földi létnek főkertésze,
legyen az ő nemzedéke,
Földanyánknak megmentője.

Hosszú életét Isten áldja,
Terveinek ne legyen gátja,
zokogás soha, csak nevetés,
örökös boldogságnövekedés.

Oly nyugtató a patakcsobogás,
Ősznapi lágy simogatás,
színes avart szellő zörgeti,
hajnali harmat megtörölgeti.

Felhők táncát szél formálja,
babának már nincs pólyája,
gőgicsél a csöppnyi szája,
családban ő az aranybánya.

Barcs, 2019.10.01.