Ó, ti gyermekkori álmok,
Vidám boldogságok,
Örömök, kacagások
Emlékeimbe vissza-visszajártok.

Ó, hogy szerettünk vidáman kacagni!
Kis erdőben bújócskát játszani.
A széllel versenyre kelve
Vidáman futni, győzni.

Ó, hogy szerettünk fára mászni!
Madárfészket megcsodálni.
Nyári záporesőben kiállni.
Nap ragyogásában megszáradni.

Ó, ti boldog gyermekévek!
Mikor még a játék boldoggá tett.
Szüleink szeretete átölelt,
Szabad lelkünk ünnepelt.

Gyors futárként szaladtak az évek.
Megváltozott a világ, örömből bánat lett.
Gondok nehezednek a családra.
Gyermekszívet is bánat járja.

Ne, ez ne így legyen!
Ne fájjon a gyermekszív!
Könnyítsetek a lelkeken.
Hagyjátok kacagni, nevetni,
Gyermekszívet boldognak látni.

Mert a fájdalom is örök emlék marad.
Szeressétek a gyermekeket, szívből, igazán.
Tegyétek gyermekéletüket
széppé őszinte szeretetből.

Mosonmagyaróvár, 2024. november 7.

TM