Felnőttem-é, vagy csupán gyermek maradtam?
Agyamban futkos száz éles gondolat,
Játszik hajam a nyári széllel,
Arcomat lágy csókkal érinti a fényben,

Úgy, mint jó szülő, ki szereti gyermekét,
S kedvében olykor, mily örömét lelé,
Ha Őt, néha ó, nem sírni látja,
Hanem, ha elmegy is...
Mindenkor visszavárja.

De vagyok-e méltó, hogy szeressen az élet?
Vagyok-e méltó az emberi léthez?
Hoz-é rám vigaszt a nyári Nap?
A lágy szellő, ha nékem szerető csókot ad?

Vagyok-e méltó erre a világra?
Ha semmi nélkül jöttem anyaszült ruhában,
S ha mezítelenül, hát volt abban irgalom,
Ha testem is, lelkem is naponta megfagyott?

Mert bűnös szemek néztek szemembe,
Hideg karok öleltek keblükre,
De hagytam, hadd tegyék, legyenek ellenem,
Megfizet a sors keményen - egyszer - mindenkinek!

Megfizetett nekem is, mert rosszul cselekedtem,
Amikor gyermekszívemet százszor megsebeztem,
Hazug szavakkal áltatták dobogását,
Darabokra törték... ma is hallgatom ropogását.

Megjutalmaz majdan ezért az Isten?
Feltámasztja az utolsó pillanatban meggyötört testem?
Hiszek-é ebben, s hiszek-é az Úrban,
Ha a halál árnyéka magával ragadtat?

Az élet tanít, felnőtté tett engem,
Néha fogva tart, néha szabadon enged nevetnem,
Előttem kanyargós utak, de én végig járom,
Életem s halálom... Isten kezébe ajánlom.

2023. augusztus 3.