Jobb és baloldal, pártburzsoázia
nagyjai gyertek közéjük, és közénk,
üljetek vonatra, rázós buszokra,
ne viszály hozzatok, de reményt és fényt.
Szerencsejáték, ki hová született,
az élet nem más, mint végzetes lutri,
sokaknak sovány az egy havi kereset,
egyiknek palota, másiknak putri.
 Zárjátok be a parlament ajtaját,
az útra szalonnát, hagymát hozzatok,
mert innen, lentről másmilyen a világ,
nem voltunk, nem leszünk soha párttagok.
Nézzétek a vidék, mint elszegényül,
majd kiürül, csak kísértetek lakják,
vigyetek haza pár tetvet emlékül,
hát ennyit ér a kivívott szabadság.
Izzik a nyárban a panelház fala,
nem épült liftakna, és nincs segítség,
a lépcsőn vánszorog fel egy kismama
a negyedikre, vár rá a térdműtét.
Álljatok be a kígyózó sorokba,
nem lesz édes pezsgő, nem lesz kaviár,
híg bableves az utolsó vacsora,
szász milliók nélkül mindenki szamár.
Hajléktalan, koldus kopog az ajtón,
ki sosem járt még puccos étteremben,
nem ismer hálát, mégis befogadom,
ő nem hisz nekem, én lettem hiszékeny.
Ne köpjétek le felénk a szavakat,
itt, lenn csak nő a kár és a veszteség,
rabjai vagytok érvényes voksoknak,
hízik alattatok, és vastag a jég.
Polgár nélkül felkent polgármesterek,
nektek tapsol, és csápol most a massza,
hisz értetek vetnek cigánykereket,
tiétek lesz a közbeszerzés haszna.

Létünk fázik, reszket mohó kezekben,
tudom, e kérés talmi, lehetetlen.

2019. 10. 19.

.