Gesztenyefasor vezet szeretteim nyughelyéig,
hullik a levele,
avarszőnyeg lett belőle,
talpam alatt reccsen a száraz avar,
de most senkit nem zavar!
Lehajtott fejjel szeretteimre gondolok,
magamban imát mormolok!
Hideg a márványkő, könnyem pereg rá,
néma csendben rogyadozva állok,
gondolatban messze járok!
A mécsesek illatát viszi az esti szél,
hófehér gyertyák lángja sárgán ég,
és a krizantémokra hull a fény!
Szívemben őrzöm őket,
sohasem feledem, míg élek!
Temető csendje megnyugvást ad szívemnek,
szeretteim mindig velem lesznek!
Nagyszüleim, szüleim, testvéreim,
Ti mind velem vagytok,
ha az Úr szólít, akkor újra találkozunk!

2025. november 2.

TM