Az asztalon finom ételek,
emlékek íze, és régi szó,
nagymama hangja visszacseng,
mint a frissen roppanó hó.
Csillag áll őrt az égen,
nem siet, csak ránk figyel,
s míg együtt vagyunk, megtanít,
hogy az idő soha nem pihen.
Ha könny csillan, ne szégyelld,
a fény is így születik,
mert a szív akkor is bátor,
ha mindent elveszít.
Puha derengés az ablakon,
mint vállra hulló, halk ölelés,
a világ is lassabban lélegzik,
s minden házban béke él.
Fenyő susog, gyertya ég,
meleg tea gőze száll,
a szív megnyugszik, megpihen,
és a lélek hazatalál.
Mikor az éj lassan továbblép,
s az ünnep csendben elpihen,
maradjon benned karácsony
minden egyes reggelen.
Ha a gyertyák végül leégnek,
s az éj csöndje betakar,
maradjon veled a ragyogás,
mit nem vihet el szélvihar.
TM