A szépségtől fogant nyári éjeken
holt csillagmáglyák fényénél virrasztok,
ünnepli magát a szürke, megszokott,
kihalt az utca, mégis mily eleven.

Ilyenkor kerekem bőszen tekerem,
az öreg pedál lábam alatt kattog,
hajlongva köszönnek balzsam-illatok,
otthon már vár rám szirom-kerevetem.

Ástam, ültettem, késik a glória,
majd később is legyenek hű társaim,
gyengéd folyondárt borzolva hajamba,

lendülj az égig bársonyos baldachin,
száguldok éjen hajnalokra várva,
üde pára csillan hársam ajkain.

    2022. június 28.