Ötven éve együtt, egymás oldalán,
Felnőtt a gyermekünk és a két unokánk.
Istenem! De rég volt, mikor megláttalak.
Szívem megdobbant, s a szavam elakadt.

Másnap találkoztunk az ismerkedési esten,
Elég volt egy pillanat, s rögtön beléd estem.
Nagyon boldog voltam, szemem könnyben úszott,
A gyönyörű szemed úgy megbabonázott.

Fél évszázad telt el, az érzés nem változott,
Ugyanúgy szeretlek, mint akkor, azon az estén, ott.
Hol végleg eldőlt a sorsunk, az életünk,
Nekünk találkozni kellett, s talán nem véletlenül.

Összehozott minket az egymás iránti vonzalom.
És az érdeklődési körünk, a szép irodalom.
Még most is írunk prózákat, verseket,
Abbahagyni az írást nekünk még nem lehet!

Persze voltak nehézségek, küzdelmek, betegség,
De mindig egymásért voltunk, mint jó férj és feleség.
Hajunk őszbe fordult, járásunk megkopott,
A szívünk, amíg élünk, csak egymásért dobog.