Hívogat a tenger hullámaival,
míg én bizonytalanul várok,
hogy megbénít, szinte szédülök,
jutnak eszembe régi álmok.

Ott a pálmafák alatti sétány,
melyet leanderek szegélyeznek,
sétálgatva nézelődtem akkor,
gondolataim veled berzenkedtek.

Képzeltem - ha most velem volnál,
érezném kezedet kezemben a partnál,
beszéltél hozzám, édesen csacsogtál,
ám sok kérdésre magad válaszoltál.

Háttámaszunk a meredek sziklafal,
válladat átölelve szemedbe néztem,
lobogni láttam vágyaidnak tüzét,
majd ajkaid édes koktéljába merültem.

Opatija szeglete egy gyöngyszemnek,
álmomban szőttem képet szerelemnek,
melyet alkottam gobelin szőnyegnek,
csodát terítettem eléd és a végtelennek.

Sirályt röptet egy sziklán álló nőalak,
ott mutattad tengernek formás lábadat,
tekintetünk elmerült a végtelen tengerben,
hallgattuk, míg moraja ott zenélt fülünkbe.