Hívtak az Alpok, Appenninek
Én és mi itt maradtunk

Béke idelenn idebenn a szépség kinn
Nem kell nekünk már az Alpok az Appennin
Fölöttük mosolyog és azúrkék a menny
De elég nekünk e moszatos partföveny
Már készülnek a löszdombok leomlani
Mi már maradunk mindvégig a foglyai
E tájnak néha zuhant ránk pár hegydarab
Inkább élünk halunk porladó szirt alatt
Őseim nem büszke latinok etruszkok
Szegény cselédeknek ivadéka vagyok
Nem itattak Róma bővizű kútjai
A pannon táj vidék megigéz mint aki
Csak itt lel örömre szeretetre üdvre
Itt dobtam horgonyom a háborgó mélybe
Ha majd a káosz a világba szétcsorog
Én megtartok Napot Holdat és Csillagot
Hívtak a vad Alpok, szelíd Appenninek
Hiába itt lenn a vizeknél pihenek.

2014. okt. 6.