/Mosonzentjános falú -ma:Jánossomorja város/
Szülőfalumban történt történetem
Nektek biz én elmesélem
Új év hajnalán nagy hó esett
A vad nyugati szél is felkerekedett
A havat fújta ,fákat rázta, hangját cifrázta
Ajtót, ablakot külvilágtól elzárta
Havat hordott hatalmast, kazlat
A nagy ház kinézett egy dombnak
Néztünk volna ki az ablakokon
Mentünk volna ki az ajtónkon!
Hóval fújta be a szél
Csak azt hallottuk vadul beszél!

Kemény hidegben az ember fázik
Nagy hótól bizony elázik!
Utcára sem mennek az emberek
Pedig a nap szórta fényes sugarát
A tél mutogatta hideg , vasfogát!
Ilyen hidegben még a kutyánk is fázott
A szomszédokkal parolázott
Hívta volna ő a segítséget!
A gazdáit a hótól mentsék meg!
Lett is ennek foganatja!
Mikor Bundi a bömbölő,
vonító hangját kiadta!

Jöttek gyorsan a jó emberek!
Ásóval, lapáttal, kinek mi tellett
Hányták a havat az ajtónk előtt!
Két jó barát pedig viccelődött!
Mielőtt az ablakunkat is megszabadították
Két hóembert díszbe faragták
Egyik apukám sapkáját hordta
Másikon kendő, édesanyám köténye rajta
Mikor végre a havat elhordták
Ház népét is kiszabadították!
Volt is öröm, ölelés, kacagás, lárma
Bundi kutya a hóembereket körül ugrálta!

Így esett ez nagyon régen!
Mikor a tél még támadott keményen!
Mikor vad nyugati szelek jártak!
Nem volt villany, mégis láttak!
Az emberek fával, szénnel fűtöttek
Petróleum világította a könyvet
Mégis boldogan játszott a gyermek
Hógolyó repült messze
Jégpáncél borult a tó vízére
Az emberek összefogtak
Segítettek, önként adtak!
Örömüket, bánatukat együtt dalolták!
S a bajba jutott ház lakóit is kiszabadították!

2016.12.31.Mosonmagyaróvár.