Elkopott csillámom,
bőröm is megfakult,
kihúnytak fényeim,
eltűntek valahol.

Járásom lelassult,
gerincem görbe lett,
szemem világa is,
egyszer csak elveszett.

A hangom elhalkult,
rekedten károgok,
fájdalmam kiújult,
nem szedek rá drogot.

Fáj még a sóhaj is,
mi belőlem szakad,
gyötrő a kétség,
de megőrzöm titkodat.

Szerelmed olyan mint,
Afrikában a hó...
szép, ámde múlékony,
semmire sem való.