A hagyományaink kapcsán fogalmazódott ez a rövid gondolat. Mint minden, ezen a bolygón örök mozgásban, változásban van. Alkalmazkodunk, túlélünk, válaszokat keresünk, kérdezünk, emlékezünk, újat alkotunk. A kereszténység legnagyobb ünnepét sokféle szemszögből nézzük, adjuk át, gyakoroljuk, éljük meg. Régen a víz tisztító erejébe vetett hit alapján, vödrös locsolkodás verte fel a húsvét másnapja csendjét. A közösség együtt vett részt ebben a vidám, de elég nedves akcióban. Ezt váltotta egy szelídebb locsolási forma, a kölnivíz. A fiúk verseket mondtak, a lányok piros tojást festettek, csinos ünnepi ruhában várták a locsolkodó fiúkat. Mára ez a szokás a nagyvárosokban, de biztosra veszem, hogy a kisebb településekben is kikopott. A családok őrizhetik még ezt a szokást, de ez is múlóban van. Amerika, Nyugat-Európa a gyerekek szórakoztatására húsvéti tojáskeresést talált ki. Sokan átvették, és ezt adják már tovább családjukban. Szokásaink, ahogyan mi is, változnak, de így van rendjén. Pár napra megállunk, egymásra figyelünk. Családok ülnek megint egy asztalhoz, vagy utaznak új élményeket gyűjteni, a hétköznapi dolgokból kicsit kiszakadni, a természet ébredését észre venni, békében, szeretetben egymásnak lenni.
   Békés, meghitt, áldott ünnepeket kívánok az egész világnak!

TM