Böjti szél hűvösen suhan,
tavasz ébred, az égen sok felhő rohan.

Húsvét Ünnepén,
locsoló vödörrel fiúk járnak,
adnak vele hideg vizet minden lánynak,
kik sikítva kiabálnak.

Piros tojások sorakoznak szépen
hímzett kendők alatt, a fényben.
Nagymama mesél régi időkről,
mikor a locsolás,
olyan volt, mint ékes szokás.

A konyhából illat szállt, csábító,
füstölt sonka főtt, mely íze volt ámító.
Kalács sült aranybarnán, édesen,
ünnepi asztal várta a vendéget ékesen.

A locsolásért cserébe tojás járt,
piros, kék, mindegy,
csak sok húzza a tarisznyát.
A lányok nevettek, a házat
húsvéti jókedv járta át,
az egész falu magát az ünnepnek adta át.

Ne hervadjatok el, Ti sem, mostani lányok, Ti tavaszi virágok,
őrizzétek meg a húsvéti álmot.
A locsolás frissít, éltet, reményt ad,
hogy a tavasz örökre megmarad.

A sonka íze, a tojás színe,
a locsolás hangja, a lányok vizes nyoszolyája,
mind a húsvét szép hozománya.
Őrizzük, ápoljuk együtt, hogy megmaradjon szépséges hagyománya.

TM