A húsvét nem csupán a tavasz ébredésének ünnepe, nem csak a barka illata és a friss zöld színek megjelenése. Sokkal mélyebb, sokkal érzelmesebb annál. Ez az időszak a reményé, a megújulásé, és a legfontosabb: a szereteté.
     Képzeletben látom a nagyanyám gondoskodó kezeit, amint a tojásokat festi, minden egyes színnel egy-egy imát, egy-egy jókívánságot lehelve rájuk. A piros, mint a vér, az élet ereje, a sárga, mint a napfény, a boldogság ígérete, a zöld, mint a természet újjászületése, a remény szimbóluma. Ezek a színes kis csodák nem csupán díszek, hanem a szívből jövő szeretet kézzelfogható jelei.
     Hallom a gyerekek kacagását a locsolkodás közben. A friss, tiszta víz nem csupán a hagyomány része, hanem a megtisztulás, a megújulás metaforája is. A fiúk bájos versei, a lányok hálás mosolya – mindez a közösség összetartozását erősíti, a generációk közötti szívélyes kapcsolatot élteti.
     Érzem a sonka illatát, a kalács édes illatát, a torma csípős aromáját. Az ünnepi asztal nem csupán a bőséget jelképezi, hanem az együttlét örömét, a megosztás fontosságát. A család összegyűlik, a távol élő rokonok hazatérnek, hogy együtt ünnepeljék a feltámadás csodáját.
     A húsvéti csendben ott visszhangzik a Golgota fájdalma, majd a feltámadás öröme. Ez az ünnep emlékeztet bennünket a hit erejére, a remény soha el nem múló lángjára, és a szeretet győzelmére a halál felett.
     A húsvét nem csupán egy naptári dátum, hanem egy szívbéli állapot. A megbocsátás, az elfogadás, a szeretet kinyilvánításának ideje. Ez az időszak arra tanít bennünket, hogy a legértékesebb ajándék, amit adhatunk és kaphatunk, az a szívből jövő figyelem és törődés.
     Ahogy a tavaszi nap sugarai átmelegítik a földet, úgy melegítse át a húsvét a mi szívünket is. Hozzon megújulást, reményt és sok-sok szeretetet mindannyiunknak. Legyen ez az ünnep a szívünkben a szeretet és az összetartozás megerősítése. Ápoljuk, mert a húsvét egy gyönyörű szép hagyományunk.

TM