„Látjátok feleim mik vagyunk?
Por és hamu vagyunk!”
/Ó magyar Mária siralomból/

„Látjátok mik vagyunk?”
Önmagát pusztító emberiség!
Jézus hiába halt meg a keresztfán!
Mi ebből semmit nem tanulván!

Elnémultak a harangok!
Hiába harangoztak, törtek, zúgtak!
Nem figyeltünk rájuk, pedig értünk szóltak!
Elhallgatjuk hitünk,, csendben meghúzódva!
Ki kiáll hite mellett, térdre hull zokogva!

Virágvasárnapi áldozatok nekünk üzentek!
Nincs vége a harcnak, krisztusi szenvedésnek!
Kopp keresztények életükkel hitükért halnak,
Nekünk a pénz, az irigység, öli lelkünket, kap hatalmat!

Elhallgattak a harangok, sűrű a felhő,
Fájdalmában sír a tavaszi eső!
Siratja Jézust, értünk szenvedőt!
Emberek megváltásáért szent halálba menőt!

S Ti siratjátok–e a szenvedőket?
Szűzanya majd megvigasztalja Őket?
Akik érte most is üldözöttek lettek?
Hiába éltünk keresztény hitünkben annyi évet?

Szomorú ez a Húsvét, ha rájuk gondolok!
Az áldozatokért imát mondok.
S kérem, legyen már a testvéri gyűlöletből elég!
Legyen szeretet, s béke!
Imádkozom érte!

Mosonmagyaróvár, 2017. április 13.