Tarka réten, zöld mezőben,
Sétáltam én az erdőben,
Megláttam egy vén, odvas fát,
S megpillantottam egy csodát.
Kíváncsi vagy kicsi kincsem,
Mi az, amit felfedeztem?
Gyere, maradj az ölemben,
Csitt, ne szólj, ülj szépen, csendben, 
S megláthatod ezt a csodát,
Odvas fában nyusziszobát,
Talpalatnyi hely sem maradt,
Festéktől zsúfoltak falak.

Nyuszi mama s a nyuszi gyerekek,
Szorgoskodnak, mint hangyaseregek,
Egy tojás, meg tíz, húsz, száz és ezer,
Munka van itt, de az nem nagy teher.
Piros festék, zöld, kék meg a sárga,
Felkerülnek sorban sok tojásra.
Nyuszi mama bűvös ecsetével
Virágokat rajzol egyesével,
Nem csoda, ha így csak lassan halad,
S a nyuszi gyerekhad dalra fakad.
Ha már segíteni ők nem tudnak,
Akkor kicsit hátramozdítanak.

Festés után szárítás jön sorba,
Vigyázz, a tojás ne legyen csorba.
Mit szólnak majd az embergyerekek,
Ha a tojások megrepedeznek?
Hangos kacaj hallatsszon és öröm,
Önfeledt boldogság, ha beköszön
A Húsvéti Nyuszi az ablakon,
Hisz már nem ül hímes tojásokon.
Nagyon hosszú út áll még előtte,
Hogy a gyerekeket így köszöntse.
Eljött hozzád is, nézd csak, csillagom,
Boldog legyél e nyuszis, szép napon!

T.M.

2015. március 24.