(Mosonmagyaróvár, 1956. október 23.)
Múlnak a napok, múlnak az évek.
De a hősöket megőrzi az emlékezet.
Mikor a hit és a hazaszeretet
Nem tűri meg az elnyomó népeket.
Mikor az emberek összefogtak,
Tiszta szívvel felvonultak.
Csak nem tűrték az idegen csillagot,
Ami a laktanya homlokzatán ragyogott.
Énekszóval és kéréssel bátran kiálltak,
Vegyék le az épületről a csillogó csillagot!
De az ellen ezt nem bírta viselni!
Golyószóróval tudott az emberi kérésre felelni!
Évtizedek, évek hosszú sorai múlnak.
De a fájó szívek, gyászemlékek nem gyógyulnak.
Romokban áll az orosz laktanya,
Mert az emberi fájdalom s szív nem feled soha!
A város hős népe megmutatta.
Az ő városuk idegeneknek nem eladó soha!
Ha lakói életükkel is fizetnek érte.
Csak legyen városukban szeretet az emberek közt és BÉKE!
Mosonmagyaróvár, 2026. október 23.
TM
