Poharaztam poharaztam,
palackot hát mind kiittam,
Kékfrankos volt a szép neve,
hatott nagyot a hegy leve.

Búbánatra semmi okom,
nótámat majd elhúzatom,
cigány ugrik készségesen,
húr bíz szakad bőségesen.

De a nagybőgőt megkíméltem,
a szép barnát megigéztem,
ha nótád nincsen, lelked bánja,
így szívednek nem lesz gyámja.

Öleljen a formás karod,
felejtsél minden bánatot,
csücsörítsen csókra ajkad,
ám a vágyad nem apadhat.

Ketten már így nótázgatunk,
boros ajkunkkal csókolunk,
szárazzá vállt a pintes üveg,
kialudtak már a tüzek.

Asztal és szék elvált tőlünk,
majd szépen hazavergődünk,
Hold lesz utunk jó lámpása,
ennek tán lesz burjánzása.

-írta-Varga István-Barcs-2021.07.04.