Ha gyertyámnak csak bús csonkja maradna,
s kékben játszó lángja sem pislákolna,
ha testemhez már csak emlék tapadna,
és lelkem csak verseimben lángolna,
akkor se feledjetek!

Ha ölelő karom még éreznétek,
de érintésem elveszne a csöndben,
ha hangom még tűnhetne lágy zenének,
de szemem már többé nem úszna könnyben...
akkor se feledjetek!

Ha gyertyám csonkja végül tövig égett,
s a szememben lassan kihunyt már a fény,
ne sírjatok, szerettem az életet,
hisz minden perce számomra költemény...
mit sosem feledhettek!

2016. szeptember 11.