Ha én úr lehetnék a saját csöndemen:
Szeretetből szőnék egy új melódiát.
Hogy, ki dalolni vágy’, daloljon győztesen!
S ölelném, ki felém szeretve jót kiált.
Ha én úr lehetnék az egész életen:
Nem lenne gyűlölet, nem lenne pénz, se rang.
S ki szeretni vágy’, hát szeressen ékesen,
Nem nézve érdekét, csupán csak azt, mit ad.
Ha én úr lehetnék a saját szívemen:
Átadnék boldogan minden szívdobbanást.
S ha adhatok, büszkén dalolnék ily kegyen,
Elrejtve lelkemen egy régi forradást.
Ha te úr lennél az egész nagy mindenen:
– Hidd el, csak egyszer élsz, ám abban légy jeles. –
Főhajtva azt tiszteld, nem baj, ha nincstelen,
Ki embernek egyszerű, s lélekben nemes!
Rácz Endre ©
2017 08. 08. Szerep