Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Svéda-Graholy Mariann
  főszerkesztő helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Hollósi-Simon István
  webadmin

Jelenlegi hely

Ha egyszer nem leszek...

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Ha egyszer majd nem leszek, mondd, miben maradok?
Egy csillag halk fényében vajon ott ragyogok?
Egy esti szellő szárnyán, mely arcodhoz simul,
vagy egy régi dallamban, mely szívedig vonul?

Vajon megőriz majd az ég egy apró rezdülést,
egy el nem mondott szót, egy titkos ölelést?
Ott leszek-e a fényben, ha hajnal ébred,
vagy egy különös érzésben, mely lelkedhez téved?

Mert én úgy szerettem, ahogy a tenger álmodik,
ahogy a messzeség a csillagokhoz hajlik.
Nem kértem az időt, hogy örökké maradjak,
csak minden pillanatban egy kicsit ott ragadjak.

Szerettem a fényt, az élet apró csodáit,
a kimondatlan vágyak szelíd hullámait.
Szerettem úgy nézni, ahogy más nem látja,
egy érintésben érezni, hogy enyém a világ ma.

S talán majd megmaradok egy különös álomban,
egy félmosoly ívében, egy eltévedt sóhajban.
Egy szív titkos zugában, hol nem jár az idő,
ahol a lélek mélyén örök tavasz nő.

És ha egy éjszakán felnézel az égre,
s egy csillag megremeg a végtelen mélyében,
ne keresd a nevem, ne kérdezd, merre járok,
csak engedd, hogy megérintsen az a fény, mit látok.

Mert vannak lelkek, kik nem férnek az időbe,
akikből fény szövődik az emlékezés szövetébe.
Nem hangosan, nem kérve, nem kapaszkodva semmibe,
csak úgy, ahogy a fény beköltözik az estédbe.

S ha egyszer nem leszek, talán ennyi is elég:
egy mosoly, egy dallam, egy titokzatos emlék.
Egy érzés, amely nem kér helyet, mégis otthonra talál,
s a múló idő fölött örökké visszajár.

Mert én nem múlni szeretnék, csak átalakulni fénnyé,
egy láthatatlan, szelíd, örökkévaló érzéssé.
Hogy aki egyszer igazán megérzett engem,
az néha a csendben is hazataláljon bennem.

Rovatok: 
Vers