Ha eljössz velem a Hargitára
Ahol most havat fú a szél
Hallod, ahogy egy bús történetet beszél
Megfagyott hidegben, didereg a zászló
Jeges ,kékszínű büszkén nem lobog
A holdat és a csillagot is lehazudnák az égről
Szomorúan leng, bánatában megfagyott
Gyere velem a Hargitára
Embert próbáló világba
Hol a székely zászló az ősi jel
Az ember szíve vele ünnepel
Fújhat a szél vadul, viharosan
A zászló dacol, leng fent magasan
Lengeti az ősi zászlót
Szívet, lelket megnyugtatót
Dalolja a szél fennhangon
Ó milyen kishitűek vagytok ti emberek
Azt hiszitek ősi zászlót én nem lengetek
Én a zászlót a szívekben lobogtatom
A lelkekben van kitűzve magason
S nincs, aki onnan levegye
Nincs,aki onnan kitörölje
Leng szabadon a lélek zászlaja
Nincs az a hatalom, ki kitörölni tudja
Gyere velem a Hargitára
Kitűzni a székely lobogót
Had lássa meg mindenki a földön
A székely zászlót az Isten örökül adta
Hogy remény a székelyt soha el ne hagyja
Könnyel és vérrel áztatott szent földje
A székelyé marad mindörökre!
2O13.O2.12.Mosonmagyaróvár.
