Ha majd egy ködös reggelen
megfáradt szíved megpihen,
ígérem, kezed el nem engedem,
s melletted leszek szüntelen.

Ha hosszú lesz majd még az út,
s lelkedre a bánat árnya ráborult,
fogom kezed, míg fény nem ragyog,
míg felettünk kelnek újra csillagok.

Ha elfáradsz, s érzed, véget ér utad,
s a bánat szíved mélyén utánam kutat,
fogom kezed, míg újra fény ragyog,
örökre már, míg érted gyúlnak csillagok.

TM