Ha meghalok, ne hozzál virágot,
Részvétet se adj, ezek bolond álmok.
Ülj le a síromra, nézz bele a Napba,
Az, hogy ki voltam, csak az Isten tudja.

Csak játéka voltam az ember fiának,
Reménye csak egy leendő csodának.
Nevessetek, mikor sírom betakarják,
Dobj reám földrögöt, meg egy "Isten hozzád".

Sírom ott lesz majd, ahol megszülettem,
De figyeld majd, hova száll a lelkem.
Lehet, ott leszek majd a közeledbe,
Vagy belopom magam igaz szeretődbe.

Ki az, ki igaz, ki az, ki csak hamis eszme,
Az minden ott van becsapott szívedbe.
Emlékezz reám igaz, való szeretettel,
A Szerelem meghalt, rám dobták a földdel.

TM