Mim maradna, ha hiten sem lenne,
rám rakodott az évek salakja,
álom sem szállna éber szememre,
nem lenne hitem, akkor ki szólna.
Ha nincs a Nap, nem lenne élet,
csak letarolt hegyek, alattuk por,
nem volna gondolat, sem ígéret,
sem kegyelem, ha a gonosz szól.
Kerüld az üres számító embert,
ki akar használni, ellened tör,
friss vizeket a mocsárba terelt,
a szava ártó, lecsap rád a tőr.
Nehezen érkeztem e világra,
sírtam telhetetlen, tehetetlen,
napokig őrzött egy öreg bába,
jelet keresett a tenyeremben.
Mim maradna, ha nem lenne hitem,
vergődnék szikeken tört szárnyakkal,
sínylődnék sötétben, vas bilincsen,
az ember hazudik, az Ég nem csal.
Itt, a pusztán, porladó végen,
hová jó, vagy rossz sorsom vezetett,
az utca, templom üres, néptelen,
nehéz megtartani a hitemet.
Fénnyel világítok szürke napot,
valami a ködben enyém marad,
holnapra a tornyok ledőlt romok,
a remény velem, csak egy mustármag,
Visszatérek hozzá ismét és halkan,
üres szívemet vele megtöltöm,
ha az anyagból kigabalyodtam,
dimenziók várnak rám örökkön.
2019 szept.17.