Van, mikor csendben fáj,
csak élsz mosolytalan,
a szíved annyit kérdez,
miért vagy boldogtalan?

A tegnap még szép emlék,
de elfáradt minden remény,
mára csak könny maradt,
szemedben kihunyt a fény.

Ma még fáj, de jön a holnap,
újra mosoly ül az arcodon,
a felhők között a nap
megsimogat egy új hajnalon.

A szív sokszor összetörik,
de élni mégis érdemes,
szeretetből újra felépülhet,
akkor is, ha minden elveszett.