Sajó: (várja Hacseket)
Hacsek: (kifulladva a rohanástól) Háj! Jaj de elfáradtam, egy kicsit szusszanok!
Sajó: Mi az, hogy „háj”? Hacsek, elkapta a tinédzser láz?
Hacsek: Így van, de ez nem tinédzser láz, hanem a boldogság láza. Én vagyok a legboldogabb ember a világon!
Sajó: Ne mondja! Remélem, hogy megossza velem ezt a nagy boldogságot! Meséljen, hiszen már fél éve nem találkoztunk, hála Isten!
Hacsek: (sírva-nevetve) Sajókám! Unokám született!!! Méghozzá kisfiú! Ó, én olyan boldog vagyok, hogy ezt nem lehet szavakkal elmondani! Tiszta nagyapja, rám hasonlít, bizony!
Sajó: Szívből gratulálok! De ne haragudjon Hacsek, azt mondja, hogy magára hasonlít? Ilyen pici korban minden csecsemő egyforma.
Hacsek: Éppen ezért. Otthon megnéztem egy csecsemő kori fényképemet, kiköpött én vagyok.
Sajó: Jó, most úgy sem tudom meggyőzni semmivel. Egyébként én is késtem. A szomszédék gyerekére kellett vigyáznom, mert az anyja elment az orvosért.
Hacsek: Mi volt a baja a gyereknek?
Sajó: Nem mentek a szelek.
Hacsek: Nem mentek a szelek? Nem jutott eszükbe a legegyszerűbb megoldás?
Sajó: Micsoda?
Hacsek: Nincs szél, csináltak volna kereszthuzatot és kész!
Sajó: Úgy látszik Hacsek, hogy egyre jobban csökken a szürkeállománya.
Hacsek: Ami igaz, az igaz. De a piros szeműek szaporodtak.
Sajó: Milyen piros szeműek? Te agyalágyult! A szürkeállomány alatt én az agysejteket értettem.
Hacsek: Én meg a nyulaimról beszélek. Miért nem mondja értelmesen, hogy az ember azonnal megértse, hogy miről is van sző?!
Sajó: Nagyon sokat kellene magának művelődni ahhoz, hogy egyből megértse!
Hacsek: Művelődnöm? Árulja el drága Sajókám, hogy hol és mikor művelődjek?
Sajó: Hallgassa a rádiót, nézzen televíziót, olvassa az újságokat!
Hacsek: Köszönöm, de ha én megfogadnám ezeket a jó tanácsokat, még butább lennék, mint most.
Sajó: Miért?
Hacsek: Mert mindegyik mást mond. Melyiknek van igaza? Én nem tudom eldönteni.
Sajó: Szerintem mindegyiknek, csak jól oda kell figyelni.
Hacsek: Egyetértek. Abban mindegyiknek igaza van, hogy nő az infláció, egyre nehezebb lesz a megélhetés. De elhangzik egy kijelentés, mondjuk a híradóban, azt már másnap cáfolják és így tovább.
Sajó: Nem értünk mi ehhez Hacsek. Még nálunk okosabbak sem.
Hacsek: Tényleg ott fenn nagyon okosak vannak! Ez a nagy demokrácia csupa-csupa okos embert adott egyből az országnak. Csak azt nem tudom, hogy eddig hol voltak. A múltkor néztem az országgyűlésről közvetítést. Kíváncsi voltam, hogy a most megválasztott képviselők, mennyivel különböznek az előzőktől?
Sajó: Látja, ezt mondtam én az előbb. Oda kell figyelni, hogy mi zajlik a Parlamentben és utána kell véleményt mondani.
Hacsek: Meg is van a véleményem a képviselőkről! De itt szeretném hangsúlyozni, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Szóval hallgatom a képviselő urakat, a fülem kétfele áll, a szájam tátva. Na, mondom csak úgy magamnak: Figyelj Hacsek, most fogsz okosodni! A lényeg az, hogy az egyik képviselő mondja a hozzászólását, amikor a másik képviselő úr azt mondja, ne röhögjetek már! Ekkor nálam a kultúra azonnal kiverte a biztosítékot és lekapcsoltam a tévét.
Sajó: Hacsek, elhiszem, de egy ilyen megnyilvánulásból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Elképzelhető, hogy a felszólaló kormánypárti volt, a bekiabáló pedig ellenzéki képviselő. De elég a politikából, muszáj nekünk ezzel foglalkozni?!
Hacsek: Nem muszáj. Nekem ugyan eszembe sem jutott volna, ha maga nem mondja, hogy műveletlen vagyok.
Sajó: Jó, jó. Beszéljünk másról! Hogy van a kedves felesége?
Hacsek: Ne is kérdezze!
Sajó: Ugyan miért?
Hacsek: Mondja Sajókám, magát hogy hívja a felesége?
Sajó: Természetesen a keresztnevemen, vagy ha hízelegni akar, akkor becézget. Mi nagyon szépen élünk.
Hacsek: Ez igazán dicséretes. Otthon én vagyok a valaki. Se keresztnév, se becézgetés Csak valaki vigye le a szemetet, valaki csinálja ezt, csinálja azt. Most, hogy unokánk lett, még inkább leszek valaki! Este meg makói menyecske!
Sajó: Ezt meg hogy értsem?
Hacsek: Úgy, hogy ha lefekszünk, azt mondja: Hagyj ma!
Sajó: (nevet) Akkor az asszony viseli a kalapot? Maga meg papucs lett?
Hacsek: Miért lennék papucs? Jobb kerülni a vitát. Azért nem őrmester az én feleségem, csak most több a dolga.
Sajó: Erről jut eszembe, leszerelt már a fia? Tudtommal katona.
Hacsek: Igen, katona. Még nem szerelt le.
Sajó: Nagyon nehéz neki a katonaélet? Korán kell kelni?
Hacsek: Á, dehogy. Nem sok különbség van az itthoni felkelése és a laktanyai felkelése között.
Sajó: Hogyhogy?
Hacsek: Mert itthon az anyja keltette, a laktanyában pedig a százados.
Sajó: Ne hülyéskedjen! A százados kelti? Milyen katonaélet ez?
Hacsek: Nem olyan, mint azelőtt volt az biztos. A százados rázta fel, mert nem ébredt fel a riadóra! Én is elmennék most katonának!
Sajó: Ne menjen Hacsek! Nem elég magának, hogy az asszony parancsolgat?
Hacsek: Sajókám, ne bosszantson, mert úgyis elég a bajom!
Sajó: Mi baja lehet? Van egy aranyos unokája!
Hacsek: Az már igaz! Lehet, hogy mondtam már, nagyon hasonlít rám.
Sajó: Már megint kezdi?
Hacsek: Komolyan mondom, neki már négy foga van, nekem meg még négy fogam van, ez is hasonlóság nem?
Sajó: Valóban. Az előbb azt mondta, hogy sok baja van.
Hacsek: Igen. El kellene mennem az orvoshoz, de félek, hogy nem tudom a gyógyszert kifizetni. Már kenyérre is alig jut a kis nyugdíjból. Majd csak jobban leszek, nem kell ennyit idegeskednem, mert az a bajom, a sok idegeskedés. Igaz ezen az orvos úgysem tud segíteni.
Sajó: Mégis mi az oka az idegeskedésnek?
Hacsek: Még kérdezi? Itt a karácsony és nem tudok venni semmit sem a családnak, még az unokámnak sem. Elköltöttem már az összes dugipénzemet.
Sajó:Mire költötte? Muszáj volt az egészet elkölteni?
Hacsek: Muszáj. Az összes pénzemen vettem gyertyát. Gondolja, hogy jövőre ki tudom fizetni a villanyszámlát?
Sajó: Hacsek! Milyen igaza van! Rohanok én is talán még jut belőle nekem is!