...hideg oson át a kis szobán,
gond osztódik az
ébren-tartó vánkoson.
A szobából kifordul éhesen
a gazda, visszanéz, visszalép, s
könnyezve betakarja asszonyát.

Az alig létezés határán,
se itt, sem ott, múltja rom,
jelene is alig már.
Nyűtt éveivel ölébe veszi őt
az anyás hajnal ékszere, a nap.
Újra megélte, mint régen, 
apja, s fia -- hagymás kenyéren,
magában, demokráciát 
botoz a veranda alatt.