Veresegyház fő utcáján
Árván állt egy házikó,
Rogyadozva, s álmában is
Egy szebb jövőt áhító.

Sok jó ember felrázta a
Csipkerózsa álmából,
Egyenes lett, mint egykoron,
Rég meggörbült hátából.

Fehér fala frissen meszelt,
A kapuit kitárta,
Hogy megnézhesd féltve őrzött
Összes kincsét a házban.

Visszavezet ősi múltba,
Bemutatja teneked,
Hogy az elmúlt évszázadban
Mint éltek az emberek.

Luszter lámpa kapaszkodik
Az öreg gerendába,
Hagyományok szemtanúja,
De nem nyílik meg szája.

A sublót, meg vén ládikó
A szobában díszeleg,
S nefelejcses sparhelt főzött
Eredeti ízeket.

Petróleumlámpa-világ
Szűrődik a pitvarban,
A muskátli szinte lángol
Minden kicsi ablakban.

Levendula illata száll
A nyáresti főnszéllel,
Kukoricát morzsolgathatsz,
Nemcsak kézzel, de géppel.

Télidőben a vaskályha
Leheli a meleget,
És a búbos kemencében
Sütnek ma is kenyeret.

Szent karácsony ünnepére
Csuhéból volt Betlehem,
A kis Jézust hittel várták,
Az aprók és öregek.

A lucfenyő karácsonyfán
Piros alma mosolygott,
Közös imát, szeretetet
Árasztottak otthonok.

Reményvesztett helyzetekből
Így kaptak új erőre,
Ez a példa útmutató,
Tanulhatnánk belőle.