Macskák szerelmi életére ébredtem hajnalban,
próbálták eldönteni, ki az úr a területen,
talán sikerült, talán nem, ebben a dallamban,
bár egyre hangosabban vitatkoztak
a szívügyeken.
Az ébresztőt folytatta egy madárpár,
trillázva köszöntötték a napot,
még alig világos a látóhatár,
már zengenek a hangos szólamok.
Egy szomszéd nyitja a garázsajtót,
mely olajat bizony rég látott,
mint elakadt tű a lemezjátszón,
hangjától a hideg kirázott.
Kipufogója tán lyukas, tán turbózott,
akár egy mozdony réges-rég,
az ablaküveg kissé megrázkódott,
oda lett ismét a csendesség.
Jöttek a reggeli zajok és buszok,
a nap is kikukkantott,
úgy döntöttem már nem lazulok,
hisz az álom úgyis cserbenhagyott.