Csillagok közt kitárta szárnyait,
érkezett az álmok dallamán,
angyalt hallottam hajnalban,
ébresztett egy szellő fuvallatán.

Ketyegve sompolyogott az idő,
kézen fogta a napsütést,
szorítanám össze mindkét szemem,
hogy szép álmom őrizzem még.

Míg magamban dúdolgatom,
a reggel aranyfénye beragyog,
új zajokat, új hangokat hoz,
fülembe kíméletlenül becsorog.

Eltűnik az éteri melódia,
jön helyette kutyaugatás,
a sarkon befordul egy busz,
véget ér a szunnyadás.

Még őrzöm álmom színeit,
a halk, csilingelő muzsikát,
de a reggel végül legyőzi
az éjszaka csodás dallamát.