Ennek a kornak se íze, se bűze,
nincsen Krisztusa, árva hegedűse.
Nem feszül fölé ölelő szivárvány –
nem állt a világ még soha így árván.

Nincsen himnusza, könyörgő imája,
óvó istene, koronás királya.
Még a bolond is elkószált a ködbe –
nincs ki fogadná a reményt, ha jönne.

Ennek a kornak se szíve, se lelke,
nincs jó barátja, vigaszos szerelme.
Kertje sivatag, homokon a vára –
halálmadár száll törött ablakára…

  2018.01.09.  Csorba Tibor