A bánat tüze éget itt legbelül engem,
Szívem közepébe szeget vert az élet.
Itt folyik ki vérem, heget hagyott rajtam,
Szerelmem nélkül, egyedül maradtam.

Messze ment tőlem, oly nagyon távol,
Nem látja szemem, én boldog világom.
Nem hallja már fülem suttogó szavát,
Nem érzem csókjait, nem érzem illatát.

A sors keze reám lakatként kattant,
A magánnyal ó, jaj, kettesben maradtam.
Bezárt levegőmet, kinek adjam másnak,
Mint a sötétségnek, a fekete gyásznak.

Elment a kedves harcolni a honért,
De vissza többé, ó, jaj, sose tért.
Kilehelte lelkét, szép, piros vére folyt,
Odalett a kedves, odalett a hon.

Meghalt a csatában, elaludt a kedves,
Én árva szívemet ki gyógyítja most meg?
Az övé sem dobog, de az enyém is alig,
Ő is meghalt, de én is egy kicsit.

S nem tudni meddig, meddig a meddig,
Meddig viselem e fájdalom gyűrűit?
Gyűrűit e láncnak, vérző sebeit,
Mit rám róttak e sorsnak gyilkos kezei.

Némák a reggelek, fénytelenek az utak,
Bennem már meghaltak mind a szavak.
Nincsenek álmok, kísért az éjjel,
Meghalt a kedves, nincs miért éljek.

Nincs miért lennem itt e világon,
Szólíts magadhoz, én szép halálom!
Hadd menjek én is oda, hol ő van,
Lehessek ottan csak egy gondolattal!

De a gondolat késik, várat magára,
Talán a halál támaszkodik őreája?
Ott szunnyadt el gondolatom vállán,
De hagyom pihenni, nem zavarom álmát.

Addig, míg ébred, emlékezem egy percet,
Rá gondolok pillanatra, hű szerelmemre.
Szemembe könny szökik, sajog a lelkem,
Mit ér így az élet, ha nélküle kell élnem?

Örök tél lett, hideg és fagyos,
Testem is, lelkem is, szívem is vacog.
Nincs, ki betakarjon, nincs, ki melegítsen,
Nincsen semmi, mi bánatom enyhítse.

Enyhülést nékem csak a halál hozhat,
Ó, halál! Ébredj hát fel mostan!
A bánatba lelkem úgyis beleroskadt.
Készítem új ruhám, öltöztetem szívem,
Én legyek, ha rám néz, ott is a legszebb.

Mind a perc, az óra, ó, mily lassan telik,
De én mennék már... Mennék reggelig!
Mire a nap felkel, legyek ottan nála,
Hagy hajtsam le fejemet az ő vállára.

"Ölelj újra, szorosan átöleljél!"
"Magad mellől többé el ne engedjél!"
Ekképp szól hozzám, kedves én Rózsám!
S nézzük egymást tovább a fények útján.

Örök ott a fény, örök a tavasz,
Virágok nyílnak s dalolnak madarak.
Méhek zsongnak, zöldellnek a fák,
Örök a tavasz, örök a nyár.

Örök az élet, örök a szerelem,
Köszönöm neked, köszönöm Istenem!
Hogy voltam s vagyok azzal, kit szeretek,
Hogy íme nálad boldog lehetek.

2022. május 23.