Téged választott gyakorlóterül:
valakit szívedtől szólítani talál.
Szele sír, hogyha közeledbe kerül,
és már késő a sikoly – rabolt a halál.
Ez a temető neked gyarapodik:
minden kis ösvényén ismerős egy kereszt.
Virágot hintesz, szívedre bút borít
minden lépted. Tovább ne menj, hagyd, ne keresd
az elmúlás virágait! Bújj hozzám,
marj a húsomba, folyjon körbe a vérem,
botorkálj oda-vissza lelkem hosszán,
s amíg átvezetlek a temető-téren,
súgd a fülembe rajongón: szeretlek anyám,
szeretlek fiam, szeretlek testvérem!
1985. Cs.T.