Hallgatom - hogy neszez a csend,
toll serceg, meg-megugrik a papíron,
ülsz az asztalnál, írod válaszleveled,
gondok szántanak elmélyedt arcodon.
Tudom, a gondok miért nyomasztanak,
leírt mondataid annyira ne fájjanak,
aki ezt olvassa a kézhez kapónak,
hogy vége a boldog kapcsolatnak.
Leveledet könnyes szemmel olvastam,
de szívemben emlékedet meghagytam,
templomi imáimba sokszor belefoglaltam,
úgy légy mindig boldog, ahogy akartam.
Így a csend csak nyomaszt tovább,
magam előtt látom puritán szobád,
hangod még zenét duruzsol fülembe,
kereslek majd gyönyörök kertjébe`,
vadvirágokkal díszített színes mezőbe`,
télnek hideg jegén - vagy pufók felhőbe`,
lányok karéjába` - egy tiszta, igaz nőbe`.