Ki csendben fél, és nem áll ki érte,
annak szülőföldje porrá égve.
Nem védi a zászlót, nem szól, nem lát,
siratja elvesztett bátorságát.

De a haza azé, ki mer élni,
ki nem hagyja azt veszni, széttépni.
Bátor szív kell hozzá, tett, akarat,
szeretet és becsület, s te magad.

Mert a "gyáva népnek nincs hazája", 
sem otthona, sem hű, jóbarátja,
tűri gyáván a sok hazugságot,
a rég elfelejtett méltóságot.

Egy halott ország, egy halott nemzet,
szerinted az apád ezért nemzett?
Ezért halt meg, vagy tán ezért harcolt,
hogy hazád vérrel áztasd és gyászold?

Térj már észre, alvó magyar népem,
nem te vagy a bőszült ellenségem,
de érted fáj és sír árva lelkem,
ha nem ébredsz fel, én is elvesztem.

2025. március 2.

Idézet: Sajó Sándor (1868. november 12.-1933. február 2.) Vén bolond c. verséből