Valami itt benn 
sajog nagyon,
könnyem pereg,
hagyom-hagyom.

Szemem íriszében
kihunynak a fények,
elhagynak az álmok,
s szívemben a vágyak
nyugovóra térnek.

Harmatos hajnalok
ködfátyolba vesznek,
hervadó krizantént
lábam elé tesznek,
sápadt, erőtlen,
vértelen kezek.

Ezek valamikor
símítón becéztek,
reám mosolyogtak
vadvirágos rétek...

Most meg térdig járok
hideg jégvirágban,
a könnyem is megfagy
ebben a kegyetlen,
lelketlen világban!