Senki ne írjon semmit,
magába eméssze keservit,
bánatát vigye gyóntatószékbe,
haragját helyezze a fejszenyélbe,
ha nincs fája mit apríthat,
keressen egy helyet, hol ordíthat,
ha valakit szeret, ne mutassa,
ezért még a kutya is megugassa,
ha tehetetlen lesz, forduljon magába,
előbb-utóbb fuldoklik mocsárba,
csak az élők szenvednek,
megnyugvás, mikor elfednek.
Ezek a szómazsolák, mérgemből adódtak,
mikor történetek hozzám behajóztak,
több évtizedes már a volt eset,
mikor nevemmel hamisított levelet,
nyomtak a kezembe, hüledezve olvastam,
rádió-tévé szerelőt miként vádoltam.
Mi közöm volt hozzá, annyi csak, ismertem,
fekete munkával vádolták, távoli lakrészen,
dühítő, nevemben írták e levelet,
de csakis szakmabeli lehetett.
Sok év után, megtaláltam levél íróját,
Istenre bíztam, ítélet hozatalát,
bosszúálló sem kárörvendő nem vagyok,
éljen soká, ám látom vannak bajok.

-írta-Varga István-Barcs-2021.03.22.