Feltépted egy régi könyv
kopott – poros fedelét,
csak azért, hogy olvassam
életem egy régi regényét.

Nálam van egy fénykép
melyet régóta őrzök már,
sokszor előveszem – nézem
rajta egy gimnazista lány.

Most már ott áll háttal
nem is néz többé felém,
rózsát szed épp karjaiba
egy gyönyörű kert közepén.

Arcát így nem látom soha
lila akácok borulnak hajára,
lenyűgözően gyönyörű így
emlékekkel dúsított látványa.

Mert a képnek is van hangja
a hangnak is van képe,
mind kettő itt van bennem
a lelkembe vésve él örökre.

Írta:Varga István.Barcs.2014. Évben.