Minden zene egy emlék,
minden dallam, minden hang,
az is, ha este megszólal
a templomi kisharang.

Gyerekként jelezte az időt,
gyorsan futás hazafelé,
mire elhallgat, utolsót kongat,
érjek is a kapu elé.

Nem volt óra, sem telefon,
de tudtuk mindig, mennyi van,
ha megérkezett a déli busz,
az ebéd asztalon, fiam.

Nem késtünk, nem lehetett,
jött utána a büntetés,
jó, ha csak szobafogság,
ami soha nem volt kevés.

Figyeltünk a hangokra,
füttyszóra vagy kolompra,
fülünket úgy hegyeztük,
soha nem volt bedugva.

Ma nem hallanak, nem látnak,
nem érzékelik a csendet,
fülekben a harsány zene
dallam nélkül lüktet.

Másik világban tartja
a hangok bűvös mámora,
eltompult érzékeit
magához láncolja.